English  Deutsch
Biosolar Forum  =>  Fűtés - Kazánok  =>  Vízbontás kazánnallapozz: 1, 2   következő »
Mielőtt kérdezel olvasd el a témához tartozó KIEMELT CIKKEKET!
2017-08-08
00:31:05
Előzmény: robert #51120#51126
Robert,

Magyarázat nincs, de itt a Cseh és az Angol szövegváltozat.

Az év elején írtam, hogy sikerült elbeszélgetnem a "titkokat" tudó és őrző szervizzel. Egy olyan, szerintem az Atmosok vonatkozásában az Austrothermes Kruchnina Sándorral összehasonlítható kvalitású szakemberrel, aki célzott néhány dologra a fa szárításával kapcsolatban is.
Tulajdonképpen a honlapján is olvasható több "jótanács", amelyek igazolni sejtetik a tapasztalataimat.

Ő mondott valamit arról a tipikusan a Magyarokra jellemző "szakmai kavarásra" (amiben akár mi is benne lehettünk!), ami miatt többé nem adnak szabad kezet a kazánjaikkal történő okoskodásoknak.
Egy ilyen félmondat a fa mesterséges szárításáról (túlszárításáról) szólt. Állítólag sok problémát okozott az okoskodás. Az Atmos a kétéves természetes szárítású tüzelőre fejlesztette a kazánjait. Ez van és kész.

Két dologra gondolhatok.
Az egyik az, hogy valóban szükséges valamennyi víz a tökéletes működéshez.
A másik, a diagramból látszik, hogy 20%-tól lefelé drasztikusan nő a fából kinyerhető energia tartalom.
Nem tudom, meglehet, ez már veszélyt jelent a konstrukcióra.

Minden esetre komolyan foglalkoztat a kérdés.
Nem akarom feltalálni a szuper energiahordozót, de ezek után tényleg érdekel, hogy miért voltak rossz tapasztalataim a több éves "szuper száraz" fával?





2017-08-06
06:37:50
Előzmény: sándor #51119#51120
Sándor,

Talán elírásról van szó, és pont az ellenkezője igaz, vagyis azt akarták mondani, hogy a kazán nem alkalmas 12% víztartalomnál (~14% nedvességtartalom) többel rendelkező fával történő fűtésre.
Furcsa lenne, ha a 100% víztartalmat (fatartalom=0%) megfelelőnek tartanák :)

Kár, hogy nem adnak semmilyen magyarázatot, mert így nem tudjuk, hogy mire gondoltak.
2017-08-05
23:57:14
Előzmény: robert #50628#51119
Robert,

ma este vettem ki a gépkönyvet a csomagolásból. Átfutottam, és valami azonnal megütötte a szememet.

Azt írják, hogy az elgázosítós kazánok nem alkalmasak 12%-nál alacsonyabb víz tartalmú fa elégetésére.

Remélem a fotó olvasható!
Ezek szerint a jó hatásfokú fa-égetéshez szükség van ~20% körüli víztartalomra.
Magyarázatot nem láttam, de a régi gépkönyvben ez a kitétel még nem volt benne.



2017-02-09
12:21:22
Előzmény: grano #50630#50661
grano,

Az elmúlt napok alatt végzett kereséseim megerősítik amit írtál. A kazán és különösen a fa elgázosítós kazán égésterében tényleg bonyolultabb és összetettebb folyamatok zajlanak le, mint gondolnánk.
Mára a régi tapasztalatok ipari titkokká alakultak, ezért nem találunk a témát átfogó és feldolgozó irodalmat.
Azért a néhány százalék hatékonyság többletért keményen megdolgoztak és joggal védik a piacaikat.

(A történetnek nem itt a helye, összefoglalom a helyén.)
2017-02-04
11:42:20
Előzmény: sándor #50627#50630
sándor:
a sok-sok kajtatásból egyre inkább arra jutok, hogy sokkal sokkal több és összetettebb folyamat zajlik le a kazán égőterében mint azt mi itt sejteni véljük. Mást ne mondjak mit amit marci is írt vízgőz energiatranszport oldaláról.
Nem tudnám most hirtelen meghatározni, vszeg robertnek jobban menne, hogy mekkora hőátadása van egy pontszerű 800 fokos CO2 molekulának egy 75 fokos kazánfalra hősugárzás által. Lehet, hogy nem jönne ki az energia mérleg.
Amikról írogatunk az már nem annak a szintje, hogy vizes a fa, vagy légszáraz, vagy nem légszáraz.
A légellátás kritikus része a történetnek, pont az oxigén mennyisége miatt.
Nem biomassza, hanem belsőégésű motor ahol van keveredés:


Mindez persze benzinre.
Had hozzak még egy témát autós témakörből: az lpg-vel üzmelő motorok, ha rendesen be vannak beállítva, jobb hatásfokkal üzemelnek mint benzinen. Pedig a gázellátó rendszer butább mint a benzines. Ennek egyik oka gyanum szerint a keveredés. gáz/gáz vs gáz/folyadék.
2017-02-04
09:35:56
Előzmény: sándor #50627#50628
Sándor,

1.
Úgy látom, hogy abban kezd konszenzus kialakulni, hogy a több évig tárolt fa minőségét nem a száradás (víztartalom csökkenése), hanem rovarok és gombák rontják (szárazanyag lebontás).
"A farakat alatt az évek során egyre több fa por gyűlik össze. Felületi szennyeződés, elporló kéreg anyag, farontó férgek forgácsa..."
Ehhez tudom hozzáfűzni a saját tapasztalatomat: 13 éve (amikor ideköltöztünk) építettem a fáskamrát, aminek a deszkázott oldalát jól átitattam rovar és gombamentesítő Xylamonnal (úgy tudom, hogy abban az időben több méreg volt a festékben, mint manapság). Nem sokkal a festés után vettem tüzifát. Azóta nem vásárolok kereskedőtől, tőlünk és az ismerőseimtől kikerülő fával fűtjük a kandallót. Még mindig a 13 éves tüzifa a kedvencünk, amiből csak akkor égetünk, amikor vendégeket várunk. Tökéletes, hibátlan, alatta semennyi poros korhadék nem keletkezett, amit annak tudok be, a felkuglizott hasábok közvetlen érintkeznek a favédővel impregnált deszka-fallal. A középen tárolt innen-onnan kapott fák alatt néha megdöbbentő mennyiségű fűrészport találok, a kéreg alatt eltűnik a fa. Már tettem fel képeket ujjnyi vastag szúvakról, de sok kárt okoznak a ló-hangyák és a dongók is. Természetesen hülyeség lenne a tüzifát beraktározás előtt rovar és gombamentesíteni.
Akit érdekel, faipari szakemberek írásait olvashatja a tárolás problémáiról.

2.
Úgy gondolom, hogy a mi léptékünkben a "vízbontás" hatása a tüzelésre egyenlő a nullával, a feltételezése is blődség.
Ennek az ellenkezőjére semmi bizonyíték. A más területről és körülmények között lejátszódó folyamatokról beidézett leírások, képletek az adott körülmények között biztosan érvényesek, csak nincsenek összefüggésben a fa-tüzeléssel (esetleg annyira, amennyire minden összefügg mindennel).
A mi kályháink nem kondenzációs kazánok, nem repülőgépek, nem versenyautók, és nem vízbontásra szolgáló ipari berendezések. A más területről vett hasonlatok ezért totálisan érdektelenek.

2017-02-03
23:58:38
Előzmény: grano #50624#50627
grano:

Lehet, hogy a végén eltérő végkövetkeztetésre jutunk, de most úgy tűnik, hogy egy plattformra rakott Robert bennünket.

Én azzal kezdtem, hogy észrevettem (14 éves fa elgázosítós tapasztalattal) azt, hogy a friss, de száraz fa jobban ég. Nem a világot akartam megváltani.
A gyorsszárítást nem én, hanem többen mások kísérletezték ki és dokumentálták.

Ha még azt is meg mertem volna kockáztatni, hogy a friss fából még ezen a télen is kevesebb fogyott, azzal rögtön magamra szabadítottam volna a bizonyítás kényszerét.
Pedig nem most kezdtem el a dolgot figyelni, csak ezen, a fűtésrendszert próbáló télen markánsabban "vizionáltam" a jelenséget.

Az én kardoskodási kedvem is kezd elmenni, pedig sok harcot vívtunk együtt Roberttel különböző témákban, nagyjából egymás oldalán.


Robert.

Megértem, hogy egyre ingerültebben és szarkasztikusabban reagálsz.

Kár, hogy nem azzal vitatkozol, hogy még a wikipédia szerint is létezik termós, alacsony hőmérsékleten és nyomáson végbemenő vízbontás.

Én a saját idézeteimet olvasva elgondolkodtam azon, hogy miért építik a fagázos kazánokat dupla vastag lemezből, mint a hagyományos kazánokat?
Miért van "kopóalkatrészük", amit kerámiának neveznek?
Arra jutottam, hogy a többi kazánnal el nem érhető hatásfokuk miatt.
De miből jöhet létre a legjobb hatásfok (fűtőérték)?

Talán abból, amit a wikipédiás idézetedből kihagytál.
A teljes bekezdés így szól:
"
Egy tüzelőanyag fűtőértéke az a hőmennyiség, amely 1 kg tüzelőanyagból kinyerhető olyankor, ha a füstgázzal együtt távozó víz gőz halmazállapotban hagyja el a berendezést. Értékét úgy kapjuk meg, ha az anyag égéshőjéből[1] kivonjuk a gőzként távozó vízmennyiség párolgáshőjét.
A fűtőérték tipikus mértékegységei szilárd anyagoknál kJ/kg, MJ/kg, légnemű anyagoknál kJ/Nm³, kémiailag tiszta anyagoknál J/mol, vagy kJ/mol.
A fűtőérték használata indokolt a gyakorlati számításokban (tüzelőanyag-igény vagy kazánhatásfok számítása) minden olyan esetben, amikor a távozó víz halmazállapota gőz, vagyis, amikor a füstgáz >100 °C hőmérsékletű. A fűtőérték nem használható az ún. kondenzációs kazánok esetében, ahol a füstgázt 100 °C hőmérséklet alá hűtik. Ekkor a gőz még a kazánban kicsapódik a füstgázból, s így hasznosítható a párolgáshője.
A fűtőértéket időnként az angolszász irodalomból tükörfordítással létrehozott „alsó fűtőértékként” (Lower Heating Value – LHV) szokás nevezni. A felső fűtőérték (Higher Heating Value) nagyobb, mert beleszámítják az égésnél keletkező vízgőz kondenzációs hőjét (az égésvégi hőmérsékletről a szobahőmérsékletre lehűlő és cseppfolyósodó víz által visszanyert hőmennyiséget). A fűtőérték elnevezése eredetileg
Δ i H {\displaystyle \Delta _{i}{H}}
inferior calorific value (alsó fűtőérték), illetve
Δ s H {\displaystyle \Delta _{s}{H}}
superior calorific value (felső fűtőérték), izobár entalpia-növekményként kifejezve.
"

Ezek mögött az idézetek mögött biztosan van néhány phd, de talán még Nóbel díj is.
2017-02-03
18:16:40
Előzmény: robert #50623#50624
Robert:
Had fogalmazzak úgy: nem világmegváltó a gondolat, nem csodatevő, s a hatása nem ért meg egy phd-t amivel vizsgáltak volna valami ilyesmit.
Első e témabeli bejegyzésemkor olvastam egy talán phd értekezést a tüzifa évek alatt bekövetkező energiatartalom változásáról.
A témához annyiban kötődik, hogy a csökkenő energiatartalmat a 2. 3. évben nem kizárólag a bomlás okozza.
Persze azóta sem találom ezt a cikket.

Nem tudok kézzel fogható bizonyítékkal szolgálni, ezért is nem kardoskodom annyira.

2017-02-03
16:02:56
Előzmény: grano #50613#50623
grano,

"Annyi a szerepe a folyamatban a víznek, hogy az elégetlen tüzelőanyag mennyiségét csökkenti, nem ad plusz energia tartalmat csak az által, hogy több tüzelőanyag éghet el. Számszerűsítést ne kérj, mert nem tudok ilyet mutatni."

Az általad és Sándor által sejtett, de háztartási méretekben az ismereteitek alapján sehol nem dokumentált jelenség valószínűleg elhanyagolható, ha egyikőtök sem tud olyan hitelt érdemlő hivatkozást beidézni, ami a témával foglakozik.
Persze nullánál valamivel nagyobb a valószínűsége annak is, hogy egy olyan korszakalkotó felfedezést tettetek, ami eddig nem jutott eszébe senkinek.


Ugye egyetértesz, hogy semmi értelme a vízbontás keresőszó alapján összeguglizott cikkeket beidéznetek?
Kicsit kezd arra emlékeztetni ez a beszélgetés, minta egy hívő egy isten létezését próbálná bizonyítani avval, hogy hangokat vélt hallani egy égő csipkebokorból.
Szerintem az állítást alátámasztó közvetlen bizonyítékokról kellene beszélnetek, és amennyiben nem tudtok ilyet felmutatni, akkor maradhatnánk annyiban, hogy van egy bizonyíték nélküli sejtésetek ez irányban.


2017-02-03
01:10:45
Előzmény: robert #50620#50621
Robert,

nem gondoltam volna, hogy ennyire elmerülünk a témában.
Senkivel nem állok összeesküvésben. Amikor nekem az unokázós nap végén jut idő magamra, akkorra már az összeesküvő társak az igazak álmát alusszák.

Nem szeretek csak azért is hülyéskedni! Eredetileg csak egy megfigyelésemet próbáltam megosztani egy olyan témához, amiben a vitát ti kezdtétek.
Ha én akkor tudom, hogy ez lesz belőle, nem lépek be, hanem csak olvasgatlak benneteket. Komolyan.

Viszont a fizikát tisztelem.
Utálom a Wikipédiát elővenni, mert ezzel aláztak meg ezen a fórumon akkor, amikor megcsömörlöttem a lökött fazonoktól.

De ha Te hivatkozol rá, akkor had tegyek ide én is pár elgondolkodtató mondatot, TÉNYT a Wikipédiából a termo-hidrogén előállításáról, a vízbontásról.
Ha ezeket elfogadják a partnerek, akkor tényleg kezdjünk el valami közérthető irodalmat, alkalmazási példákat keresni.
Egyedül nem akarok hadakozni.

Tehát ideteszek négy kiragadott bekezdést a Wikipédiából anélkül, hogy az általad idézetteket überelni vagy lenullázni akarnám.
Szerintem egyről beszélünk. A fűtőértékhez hozzátartozik minden ami a fában található.
A kinyerési folyamatot nem kellene a fűtőértékre leegyszerűsíteni, hiszen ahány a kályha, a kazán, annyi a hatásfok ugyan annyi fűtőértékből kiindulva.

1.
Az iparban nagyrészt földgáz és vízgőz reakciójával állítják elő, kisebb mértékben nagyobb energiaigényű hidrogéntermelő módszerekkel, mint amilyen a víz elektrolízise.[8] A legtöbb hidrogént a termelés helyéhez közel használják fel. Két legnagyobb felhasználási területe a fosszilis tüzelőanyagok feldolgozása (pl.: hidrokrakkolás) és az ammóniagyártás, elsősorban a műtrágyákhoz.

2.
Lavoisier híres tömegmegmaradásra irányuló kísérleteihez a hidrogént úgy állította elő, hogy tűzzel izzásig hevített vascsövön keresztül reagáltatta a vízgőzt fém vassal. A vas vízben lévő protonok általi, magas hőmérsékletű anaerob oxidációját vázlatosan az alábbi reakciók szemléltetik:
F e   +   H 2 O   →   F e O   +   H 2 {\displaystyle \mathrm {Fe\ +\ H_{2}O\ \rightarrow \ FeO\ +\ H_{2}} }

2   F e   +   3   H 2 O   →   F e 2 O 3   +   3   H 2 {\displaystyle \mathrm {2\ Fe\ +\ 3\ H_{2}O\ \rightarrow \ Fe_{2}O_{3}\ +\ 3\ H_{2}} }

3   F e   +   4   H 2 O   →   F e 3 O 4   +   4   H 2 {\displaystyle \mathrm {3\ Fe\ +\ 4\ H_{2}O\ \rightarrow \ Fe_{3}O_{4}\ +\ 4\ H_{2}} }

Megjegyzés tőlem:
Az elgázosítóban lévő kerámia anyag gyorsan fogy. Amikor először megbontottam, elképedve láttam, hogy acélhajjal erősített betonnal(?), kerámiával állok szemben. Maga a kerámia is komoly vastartalommal rendelkezett.
A kerámia iparban eltöltött fél életem tapasztalata szerint ez a világ legnagyobb butasága.
Mi a tűzálló kerámiáinkból minden megvalósítható módon próbáltuk a vastartalmat kivonni. Reagáltattuk mindennel, ami csak hajlandó volt a vasat eltávolítható állapotba bevonni.

3.
Előállítása
Iparban[szerkesztés]
A hidrogén több különböző módon állítható elő, de gazdasági szempontból a legfontosabb eljárások a szénhidrogénekből nyerik ki a hidrogént. A kereskedelmi ömlesztett hidrogéngázt általában földgáz gőzreformálásával termelik.[85] Magas hőmérsékleten (1000–1400 K, 700–1100 °C) a vízgőz (vízpára) reagál a metánnal, így szén-monoxid és dihidrogén keletkezik:
C H 4   +   H 2 O   →   C O   +   3   H 2 {\displaystyle \mathrm {CH_{4}\ +\ H_{2}O\ \rightarrow \ CO\ +\ 3\ H_{2}} }

Ezt a reakciót kis nyomáson kedvező elvégezni, de nagy nyomáson (2 MPa, 20 atm) is lefolytatják. Ennek az az oka, hogy a nagynyomású H2 a leginkább piacképes termék, és a nyomásváltoztatásos adszorpciós (pressure swing adsorption - PSA) tisztító rendszerek is jobban működnek nagyobb nyomáson. A keletkezett gázkeverék az úgynevezett „szintézisgáz”, mert gyakran közvetlenül használják fel metanol és hasonló vegyületek előállításához. A metán kivételével a szénhidrogének is felhasználhatóak a szintézisgáz előállítására; változó termelékenységgel. Ezen magasan optimalizált technológia sok komplikációjának egyike a koksz vagy szén képződése:
C H 4   →   C   +   2   H 2 {\displaystyle \mathrm {CH_{4}\ \rightarrow \ C\ +\ 2\ H_{2}} }

Következésképpen, a gőzreformálás jellemzően H2O feleslegben megy végbe. További hidrogén nyerhető ki a gőzből szén-monoxid felhasználásával, a víz-gáz eltolási reakción (WGS) keresztül, különösen vas-oxid katalizátor jelenlétében. Ez a reakció emellett egy gyakori, ipari szén-dioxid forrás:[85]
C O   +   H 2 O   →   C O 2   +   H 2 {\displaystyle \mathrm {CO\ +\ H_{2}O\ \rightarrow \ CO_{2}\ +\ H_{2}} }

Egyéb fontos H2 termelő eljárás például a szénhidrogének részleges oxidációja;[86]
2   C H 4   +   O 2   →   2   C O   +   4   H 2 {\displaystyle \mathrm {2\ CH_{4}\ +\ O_{2}\ \rightarrow \ 2\ CO\ +\ 4\ H_{2}} }

és a vízgáz-reakció, amely a fenti eltolási reakciót előzheti meg:[85]
C   +   H 2 O   →   C O   +   H 2 {\displaystyle \mathrm {C\ +\ H_{2}O\ \rightarrow \ CO\ +\ H_{2}} }

A hidrogént néha ugyanabban az ipari folyamatban állítják elő és használják fel anélkül, hogy elkülönítenék. Az ammónia előállító Haber–Bosch-eljárásban a hidrogén földgázból keletkezik.[87] Telített sósvíz klórtermelő elektrolízisének mellékterméke is hidrogén.[88]

4.
(Tőlem:
Talán további előállítási módok is szóba jöhetnek, mert a fa szenet biztosan, vasat és egyéb fémeket, vegyületeket vélhetően tartalmaz.)

Termokémiailag[szerkesztés]
Több mint kétszáz termokémiai ciklus létezik, amely vízbontásra használható; és körülbelül egy tucat ilyen ciklus – például a vas-oxid ciklus; cink cink-oxid ciklus; cérium(IV)-oxid cérium(III)-oxid ciklus; kén-jód ciklus, réz-klór ciklus és a hibrid kén ciklus – áll kutatás és tesztelés alatt, hogy vízből és hőből elektromosság nélkül állítson elő hidrogént és oxigént.[

Geológiailag[szerkesztés]
A Föld légkörében található oxigéntől (O2) elzárva, mélygeológiai viszonyok között hidrogén (H2) keletkezik a szerpentinesedés során, a fayalit (Fe2SiO4, az olivin sorozat utolsó, vasban gazdag tagja) kristályrácsában lévő vas (Fe2+) szilikátok, vízben lévő protonok (H+) általi anaerob oxidációja révén. A megfelelő, magnetit (Fe3O4), kvarc (SiO2) és hidrogén (H2) létrejöttéhez vezető reakció a következő:
3   F e 2 S i O 4   +   2   H 2 O   →   2   F e 3 O 4   +   3   S i O 2   +   3   H 2 {\displaystyle \mathrm {3\ Fe_{2}SiO_{4}\ +\ 2\ H_{2}O\ \rightarrow \ 2\ Fe_{3}O_{4}\ +\ 3\ SiO_{2}\ +\ 3\ H_{2}} }

Ez a reakció hasonlít a Schikorr-reakcióban megfigyelt, vízzel érintkező vas(II)-hidroxid anaerob oxidációjára.

Tőlem:
Nem véletlenül próbáltam a vulkánokra hivatkozni.
A kerámia iparban a víz kivonása egy leendő új "vulkáni termékből, mint pl. a mosdókagyló, komoly szárítási tudást igényel.
Az igazi feladat a kristályrácsból eltávolítani annyi vizet amennyit csak lehetséges.
Ha ez nem sikerülne, akkor a mosdókagylót nem (oxidációs/redukciós) kemencékben készítenénk egy bonyolult vegyi folyamat után, hanem kifaragnánk a megfelelő sziklából.


Bocs, de eredetileg nem akartam ennyire belemenni.


2017-02-02
13:26:24
Előzmény: sándor #50619#50620
Sándor,

Szinte közhely, hogy minden mindennel összefügg, a hangrobbanástól kezdve az oktatás problémáin át az kavitációig :) Ám ez a mondás az ilyen-olyan feltételezések igazolására szép-kevés!

Igen, én a fa fűtőértékének érdemi befolyásolásáról beszélek, ám annak szoros összefüggésben kellene lennie az általad használt "kinyert energia nyereség" mennyiségével.
A Wikipedia szerint "egy tüzelőanyag fűtőértéke az a hőmennyiség, amely 1 kg tüzelőanyagból kinyerhető". Lám, mindketten ugyanarról beszélünk.
Nekem eddig az jött le, hogy nem tudod megindokolni Grano eddig semmivel alá nem támasztott állítását (amit úgy tűnik, hogy magadévá tettél te is). Nem is értem, hogy miért ragaszkodsz hozzá! Grano (talán taktikai okból) nem szólal meg, de ez sem igazolás, ha inkább megadás...

A sok éves szárítással kapcsolatban kezdem érteni, hogy szerinted a korhadás az, ami a minőséget rontja, nem pedig a kisebb nedvesség-tartalom. Ennek a lehetőségét én is elfogadtam/elfogadom. Lassan kialakul egy konszenzus, miszerint nem a nedvességtartalom csökkenése, hanem a biológiai kártevők étvágya csökkenti a fűtőérték, vagy az evvel ekvivalens kinyerhető energia mennyiségét.

A vízbontás hatását pedig hagyjuk a gyagyás ezoterikusra :)
2017-02-02
02:45:54
Előzmény: robert #50610#50619
Robert,

nem kifejezetten rád gondoltam.

Hidd el, hogy van abban valami amit grano is pedzeget!

Ne egy nagy térben gondolkodj, hanem az elgázosító fenékkerámiájának térfogatában. Talán 1,5-2 dm3 térfogatról van szó, ahol ez a magas hőmérsékletű átalakulás pontszerűen igen magas nyomást és hőmérsékletet tud létrehozni.

A kavitációnak alig tudjuk láttatni és bizonyítani a meglétét. Ennek ellenére létezik és iszonyatos energiával képes rombolni. A hajócsavar keltetette kavitációból származó hőt nem tudjuk megmérni, de mérés nélkül is vélhetően melegíti a vizet.
Hasonló a hangrobbanás okozta energia átalakulás is.
Nem tudnám bizonyítani a pozitív energia mérleget, mindössze annyit tudok megállapítani, hogy a hangsebesség átlépéséhez szükséges kerozin felhasználásával nem lehetne más módon lakónegyedeket ledönteni, megrongálni.
Akkor mégis csak pozitív az energiamérleg?

A marci által feltételezett vízgőz átalakulás-keringés az égéstér alacsonyabb hőmérsékletű részein érdekes. A kazángyártók nem véletlenül ragaszkodnak ahhoz, hogy ezekben a terekben a víz hőmérséklete 80-90 fok legyen.
Nem feltétlen nyereséges jelenség, de a veszteséget minimalizálhatja.

A konkrét kérdésekre:
1. Nem tudom csak feltételezem, feltételezzük.
Fontos lenne annak a tisztázása, hogy mi kinyert energia nyereségről beszélünk, Te pedig a fa fűtőértékének érdemi befolyásolásáról.
A fűtőérték egy kiinduló paraméter, a kinyerési technológia pedig olyan szempont, ami különbséget tesz a Jancsi kályha és a fa elgázosító között.
2. A lehetséges válaszok közül a biológiaikat inkább kihagynám.
Kiemelném a természetes oxidációt mint vegyi átalakulást, amely csökkenti az égetésnél hasznosulható anyagok reakcióképes mennyiségét.

Egy próbát tudok bizonyítani.
A farakat alatt az évek során egyre több fa por gyűlik össze. Felületi szennyeződés, elporló kéreg anyag, farontó férgek forgácsa...
A sokkal rövidebb száradási idejű (1-2 hét, 1 hónap) gyújtós áganyag rakat alatt is megtalálható ez a por. Igaz, hogy ebben a porban több a fatörmelék, mint a tűzifa rakat alattiban.

A farakat alatti port a tűzre rakva, alatta kialszik a tűz. A por nem gyullad meg. Elegendően magas parászhőmérséklet és tömeg esetén esetleg felizzik egy kevés része. Általában nem ég el, csak elzárja a parazsat a levegőtől. Ebben a tökéletesen száraz faanyagban már nincs éghető anyag. Legalább is egy hagyományos kazánban, kandallóban. (A levegőhöz kevert befúvását nem tudom bizonyítani.)

A friss gyújtós alatti törmelékes egy része elég, a többi képes parázslani.

Amennyiben a gyújtósnak használt áganyagot több évig tároljuk, akkor az abból képződő por ugyan úgy viselkedik, mint a tűzifa rakat alatti por.
szocsmarciVálasz erre
2017-02-01
22:26:02
Előzmény: robert #50610#50617
1. A víz termolízissel felbontható hidrogénre és oxigénre. 2200 °C-on 3% víz bomlik fel H, H2, O, O2, és OH-ra. 3000 °C-on már a fele. Fatüzeléssel nem lehet ekkora hőmérsékletet előállítani (az elméleti max 1400°C fagáz esetében).
Ezen felül az energia megmaradás törvénye szerint az esetlegesen felbomló vízmolekula azonnal visszaalakulna vizzé, hacsak nem dől kifelé a hidrogén a kazánból az oxigén hiánya miatt, ami nem valószínű, ráadásul vinné az energiát.

2. Én is amondó vagyok hogy a 2-3 éve szárított fa a legjobb. Az ropog amikor ég, a túl száraz (öreg) fa csak lobog. Ez csak érzés, nem tudnám igazolni képlettel, hogy miért jobb ha ropog.

De amit Grano mondott a porlasztásról, az igaz lehet. Segítheti a gázok keveredést a benne lévő pára, ezáltal jobb lesz az égés, és egységesen kitölti a teret.

Amit én tennék hozzá, hogy a kazán belső felülete 100°C alatt van (valószínű). A vízpára ott kondenzálódik, ezáltal a hőátadási tényező jelentős mértékben megnő. Ha nincs ez a "kondenzhő", akkor "csak" sugárzással adja át a láng az energiáját, a konvekció elhanyagolható. Nem vagyok benne biztos, de a vízgőz akár cirkulálhat is a kazántest belsejében (újra hasznosul). Ha csak egyszer adná át a hőt, akkor ez az elmélet 1-2%-ot jelentene maximum.
2017-02-01
19:44:33
Előzmény: zsezse #50603#50614
zsezse:
A hidrogén bontásos tuning valóban. De a vízbefecsinél már más a helyzet. Pláne a régebbi karbis autóknál ahol a porlasztást jelentősen javítani tudták a vízcsppeken szétfutó benzin foltok. A már írt keveredés problémája.
2017-02-01
19:24:08
Előzmény: robert #50610#50613
robert:
Abból indulsz ki, hogy ha meggyújtod a fát az elég.
De ez nem igaz.




Ha megnézed ezt a képet azt látod, hogy a láng színe megváltozik az oxigén hatására. De ez csak akkor működhet ha tudod keverni a két gázt.
Az égésnek van egy kevésbé emlegetett feltétele: a keveredés.

A szén ha nem ég el a lángban (bal első kép) sárgán világít ekkor korom keletkezik. Ha a forró égőtérből kilép az elégetlen szén már nem fog újra begyulladni, mert majd 500 fok feletti a gyulladáspontja és nem oxidálódik olyan könnyen (mint a hidrogén).
A fagázok keveredése a levegővel messze nem tökéletes ezért lokálos oxigén hiány alakul ki . A bomló vízből származó oxigén ezt csökkenti. A keletkező hidrogén azonban reagensebb mint a szén, azaz könnyebben elég.
Annyi a szerepe a folyamatbana víznek, hogy az elégetlen tüzelőanyag mennyiségét csökkenti, nem ad plusz energia tartalmat csak az által, hogy több tüzelőanyag éghet el. Számszerűsítést ne kérj, mert nem tudok ilyet mutatni.
2017-02-01
09:48:45
Előzmény: sándor #50606#50610
Sándor,

Eddig is tudtam, hogy nem csak elektromossággal lehet vizet bontani.

Kalandozás helyett két konkrét kérdésre vártam választ:
1. Ki és milyen alapon állítja azt, hogy a fatüzelésű háztartási kazánokban a fűtőértéket érdemi mértékben befolyásoló vízbontás történik?
2. Miért tartod gyengébb minőségű tüzelőnek a több évig szárított fát, mint az egy éveset?
2017-02-01
02:12:14
Előzmény: robert #50602#50606
Robert,

sajnálom, hogy a vízbontásról mint olyanról a legtöbb embernek csak az elektromossággal létrehozható változat jut az eszébe.

A természetben létezik normál fizikai tényezők megléte esetén vízbontás, ami a leírtak szerint egy több-anyagos, többszöri fizikai, kémiai átalakulás eredményeként termel több más anyag mellett hidrogént is.
Amennyiben ezt elfogadjuk, akkor valahol a víz két fő alkotó része külön-külön is táplálja az égést.

Furcsa a példa, de gondolj utána, hogy mennyi levegőt lélegzel be, annak mennyi volt az oxigéntartalma és abból mennyit hasznosítottál ahhoz, hogy egy viszonylag nagy tömeget szuper precíziós módon szabályozva működtetni tudjál?!

Az égéslevegőnek (az ember által elhasználtnak is) valahol megvan, megvolt a "kétannyi" hidrogén párja. Az is hasznosul(t) valahol a nagy természetes körforgásban. Akár más anyaggá alakul, épül be, akár valahol a természetes égést táplálja.
Az ember által elfogyasztott víz, valamint a szervezetben végbement vegyi, kémiai folyamatok kibocsájtott (vízből) hidrogén és oxigén tartalma sem azonos a bevitt vízével. A különbség szintén égési folyamatokat táplál még akkor is, ha az nem közvetlenül CSAK a hőtermelést szolgálja. De akkor mi termeli a hőt?


Mielőtt nagyon félremenne a téma, én az első példában ismertetett, a bontáshoz szükséges paramétereknek megfelelő, illetve magasabb értékeket feltételezek a kazán egy kicsiny térrészében.

A hatásfok növelő mennyiségről már írtam. Kevés, de meghatározó lehet.
Meg kellene kérdezni egy vulkanológust is. Az ő számai már hihetőbbnek, de lefogadom, hogy az emberek többségének felfoghatatlannak bizonyulnának.

Ami a tényleges tapasztalatot illeti, vagy mérek, vagy elhiszem és le ellenőrzöm, hogy a mások által mért értékek nálam igaznak bizonyulnak e.
Csak úgy vakon hinni már nem az én műfajom, illetve annyira még nem vagyok megöregedve.

A "kifújt" többéves akác víztartalma, az általunk elérhető és használt műszerek egyikével mérve 0% volt.
0% - 15% között nem tapasztaltam az általam "robbanásos égésnek" nevezett jelenséget. Ez valahol 20%-25% között jelentkezett.

Abba nem szeretnék belemenni, hogy melyik fa anyag, milyen kitermelési érettségi állapotában, milyen hasítási méretekkel, mekkora fagáz kibocsátó felület mellett történt a tapasztalás.
Felfigyeltem valamire (nem most, hanem amikor még a "tetőn szárításos" kísérletek folytak).
Most, hogy dönteném kell(ett) a jövőbeni irány, a fa vagy a gáz között, a családi kassza érdekében figyelgetni kezdtem az égést az anyósom gázkazánjánál és a fakazánnál. Elvégre a lakossági földgáz is komoly víz mennyiséget tartalmaz.
A kísérlet során felmentem a víztartalommal 25%-ig.

Nem akarom kritizálni a részetekről állandóan idézett, lexikális alapokon nyugvó, a szárításos fűtőérték felülmúlhatatlan különbségét bizonyító számítást, de az égés és a valós víztartalom egy kicsit más mint egy leegyszerűsített százalékszámítás.
A szabványos víztartalom mérés nem egészen azonos eredményt mutat, mint az egyszerű vizes fa súlya és száraz fa súlya közötti különbség.
Más eredményt kapnátok, ha a szabvány szerinti szárítással kinyert vízgőzt lekondenzáltatva mérnétek a kinyert víz súlyát.

Nem akarok propagandát csinálni a vizes fával fűtésnek.
Egyszerűen annyi, hogy már amikor belefogtak is érdekelt, hogy miért érte meg Pécsnek, hogy átállította a szeneskazánjait fafűtésre?
Vizes, frissen kitermelt nyers fával is gazdaságosan dolgoztak egészen addig, amíg rájuk nem ugrasztották a természetféltőket.
Pedig amikor a fafűtést állami ösztönzéssel elindították, már akkor világos volt, hogy annyi száraz fa nincs a környéken.
(Hasonló történt a gázturbinás áramtermeléssel is, tehát egy gazdaságpolitikai döntés magyarázatához a fizikát segítségül hívni enyhén szólva is sportszerűtlen. Az önállóan gondolkodó akadémikusaink sorra mondanak le, pedig ők pontosan tudják, hogy ez mindig is így működött.)

A "mi léptékünkön" lehet és érdemes vitatkozni.
De, aki a kicsit nem értékeli, az mit kezd az égést erősen befolyásoló, pl. az égéslevegő hőmérséklet és egyéb, a környezetei hatásoktól befolyásolt összetevőiben rejlő igen kicsi mértékű hatásokkal, változásokkal?
Mi van, ha mindent kicsiséget egyszerűen nullának veszünk és kizárjuk a kombinálódás lehetőségét?

Megmondom. Most hallottam a tízéves unokámtól, hogy amit egy bizonyos tanáruk művel, az lexikális diktatúra.
Ezt ne vegyétek magatokra, de a gyerekek ritkán tévednek. Sok időbe kerül, mire sikerül őket a mi utcánkba beterelnünk.


2017-01-31
14:47:33
Előzmény: robert #50600#50603
labejegyzet: a vizbontas gepjarmuvekben alkalmazott "tuningrol" szamtalan helyen le lett vezetve, hogy egy nagy kamu. az az energia, amit nyersz a hidrogen befecskendezessel boven elmegy a generatoron, ami a vizbontashoz plusz energiat kell, hogy termeljen.




2017-01-31
07:56:09
Előzmény: sándor #50601#50602
Sándor,

A beidézett szövegben a hidrogén termelés ipari folyamata van leírva. Arra lennék kíváncsi, hogy egy légköri nyomáson működő fás kazánban mennyi víz bomlik elemeire. Nagyon csodálkoznék, ha ez a mennyiség kimutatható lenne, és ráadásul szerepet játszana a fűtőérték alakulásában.

Az egyik hozzászólásodban azt írtad, hogy a több éves szárítás rontja a fűtőértéket. Ezért kérdeztem, hogy mi romolhat el a fában azon kívül, hogy megeszik a bogarak?

A vízbontást tulajdonképpen Grano hozta fel, amikor azt próbálta magyarázni, hogy szerinte miért mondtad, hogy rosszabb a "csontszáraz fa" fűtőértéke a "száraz fáénál". Szerinte a nedvesség hiánya a probléma. A véleményét valamilyen előadáson elhangzottakra alapozta.
Ő az optimális nedvességtartalmat 15%-ban jelölte meg, ennél tehát ne legyen szárazabb a fa (szerinte).


Ugyebár, bármennyi víz bontása, majd a keletkező hidrogén elégése során nem nyerhetünk plusz energiát. Hogyan növelhetné a fűtőértéket, ez a hatás?
Számszerűen ennyi energiáról van szó:
1kg 18MJ égéshőjű, 15% nedvességtartalmú fa fűtőértéke 15,3MJ, tovább szárítva 5% nedvességtartalomra a fűtőérték megnő 17MJ-ra. Miféle hatás lenne képes ez a 10%-os különbséget felülmúlni?



Úgy gondolom, hogy a mi léptékünkben a "vízbontás" hatása a tüzelésre egyenlő a nullával.

Az irányú véleményednek pedig, hogy a több éve száradó fa kevesebb hőt ad, mint a rövidebb ideig száradó, csak valamilyen, a tárolás alatt szerzett sérülés lehet az oka (rovarok, gombák, stb), de az is lehet, hogy a több évig tárolt fa a fáskamrádban közelebb van a talajhoz, ezáltal mégiscsak nedvesebb, mint a kupac tetejéről levett frissebb vágású.


2017-01-31
02:22:33
Előzmény: robert #50600#50601
Robert,

sajnos nem.
Nem feltétlenül azért, mert a jelenség nem létezik. Inkább azért, mert az általánosan használt fűtési (kazán) hőmérsékleteken ez nem éri el a jelenlegi ismeretek szerint a működési szintet.

Amiről írtam az csak tapasztalat. A "szilárd tüzelésű kazánok" topicban befulladt a téma (nélkülem is.)

A gépjármű motorokban való alkalmazás előnyeit és hátrányait az érdeklődők ismerhetik.
Jobb hűtés, jobb üzemanyag porlasztás az égési felület növelésével, a zárt térben a víz gőzzé alakulásának térfogat szorzója, a magas hőmérsékleten és nyomáson végbemenő igazolt vízbontás, fordulatszám és jelentős teljesítmény növekedés ...

Az én tapasztalatomat az elgázosítós kazánnal vélem alátámasztani. Igazolni "háztartási" körülmények között nem tudom. Maximum annyit tehetek, hogy ugyanúgy gondolat ébresztőnek szánom, mint Te a két Budakeszi ház fogyasztási "szokásainak" bemutatását.

Ami konkrétum:
A jól beállított elgázosítós kazán bizonyos részeiben a hőmérséklet meghaladja az 1000 fokot.
A kerámiára, valamint a kísérlet céljából behelyezett hőálló acél állapotára következtetve csúcsban simán eléri az 1200-at is.

Idézek majd egy tanulmányból ami nem ebből a célból íródott.
De mivel az alacsonyabb hőmérsékleteken és nyomásokon létrejövő vízbontásból származó teljesítmény növekedéssel kezdi a rávezetést a legújabb generációs atomerőműveknek a hidrogénbontó (termelő) hatására, talán szolgál némi magyarázattal.

A kiindulási alapom a következő:
Valószínűleg a füstmentes (tökéletes?), csendes, relatív alacsony hőmérsékletű, gyakorlatilag negatív nyomású égéstérben végbemenő égéssel megelégedő tapasztalataitok miatt vannak kétségeitek.

Ez persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy nekem van igazam akkor, amikor megpróbálom értelmezni, hogy mi megy végbe az elgázosítósban.

A fa elgázosítókban szerintem egy "kicsit" másként történik az égés, mint amit a kandallótokban tapasztaltok.

- Mesterséges huzattal sokkal intenzívebb a fagáz kinyerése, mint a természetes huzattal. Tehát több fagázt kell elégetni amihez több oxigént juttatnak az égéstérbe.
Sokkal tökéletesebb a szekunderlevegős zónának a fagáz hasznosító hatásfoka, mint a kandallóké.
Kicsi az égéstér térfogata, sok az éghető anyag. Kellően előmelegített a vízgőz (kazán technikailag túlhevített a gőz) és biztosan megvan az odakényszerített égéslevegő mennyisége.
Jó beállítás esetén a légfelesleg is optimális, és még nem von el a szükségesnél több hőt.

- Eleve magasabb lesz az égési hőmérséklet, és a fizika törvényei szerint a helyi, pontszerű, molekuláris méretű égési pontokban magas lesz, megemelkedik a nyomás.

- Én innen indulnék ki.
Ezekben a pontokban nem egyszerű oxidáló égés folyik, hanem apró robbanások sorozata. Megkockáztatom, láncreakciója.

Ha jól van behangolva a kazán akkor sem érvényes ez az állítás a begyújtástól a leállásig, hanem csak az égés optimálishoz közeli szakaszában!!

- A mostani hidegekben jól látható, hogy a (nem igaz!) füstmentes elgázosítóból hogyan távozik a vízgőz a kéményen. Gyakorlatilag pont olyan az el és szétoszlása, mint a gázkazánok vízgőzének.
Tehát nem bomlik és hasznosul teljesen a tűzifa meglévő víztartalma, de egy bizonyos rész nagy valószínűséggel igen.

- Egy normál kazán, kandalló nem juthat el ebbe az égési fokozatba. Ott is távozik a füstgázzal együtt az el nem égett fagáz, a füstgázzal utazó tüzelő/hamu részecske és a vízgőz is.
Csak a gazda önmegtévesztő pozitív szemlélete láttatja füstmentesnek a saját kéményét. Különösen akkor, ha a szomszédban használt ruhával fűtenek.


És akkor az idézendő részlet:

A szerző Ertl László Tamás, 2012.05.01.
A téma a hidrogéntermelés a negyedik generációs atomerőművek szemszögéből nézve,

Az idézett bevezetésének első két pontja adhat némi magyarázatot arra, hogy miért gondolok és gondolunk többen is vízbontásra a hagyományos tüzelők égetése kapcsán.
Vízbontásra, legyen annak a teljesítménynövelő hatása bármilyen kicsi is, de szerintem egy elgázosítós kazánnál már érezhető, tapasztalható mértékű.


Az idézet:

Elkerülhetetlenné vált egy új technológia iránti K+F projekt kezdeményezése. A hidrogént gázturbinákban, gázmotorokban, és a korábban említett tüzelőanyag-cellákban lehet energia-termelésre használni. A gázturbinákban jelenleg földgáz bekeverést alkalmaznak, oka a nagyon magas hőmérséklet az égőkamrában. Ezen kívül folynak kísérletek tisztán hidrogén felhasználású lehetőségek megteremtésére is.
Szintézis gáz:
A hidrogént gyakorlatilag a legtöbb fosszilis tüzelőanyagból elő lehet állítani. A folyamatok összetettsége változó. A folyamatok nagy részében CO2 is keletkezik, ezért biztosítani kell a szén-dioxid megfelelő kezelését környezetvédelmi szempontból. Jelenleg kismértékű léptékben történik a hidrogén-termelés az egész világon, főleg földgázból szintézis gázt létrehozva:
A folyamat szükséges paraméterei:
• Hőmérséklet: T=700-850 oC
• Nyomás: p=3-25 bar
Folyamat (reakció):
CH4+H2O+HŐ CO+3H2 (1)
A keletkezett termék közel 12% szén-monoxidot tartalmaz, tovább reagáltatva vízzel szén-dioxidot kapunk (könnyebben kezelhető).
CO+H2O CO2+H2+ HŐ (2)
A teljes reakció exoterm, tehát a folyamat végén több hőt kapunk, mint amennyit magába a folyamatba befektettünk.
Egy másik lehetséges folyamat során is létrejöhet a hidrogén előállítása, azonban ez az eljárás megnöveli az erőmű költségeit, illetve a ÜHG leválasztásával tovább növeli a fajlagos költséget:
CH4+1/2 O2CO+ 2H2+HŐ (3)
Ez a reakció már magasabb hőmérsékletet (950-1000 oC) és magasabb nyomást igényel (~100bar).

Idézet vége.
2017-01-30
17:25:48
Előzmény: sándor #50591#50600
Sándor,

Az általad és Grano által vélelmezett fűtőérték növelő vízbontásról nekem a "sufnituning hidrogénhajtás" jut eszembe :)
Tudsz-e valamilyen elfogadható irodalmat témában?
2017-01-24
01:58:48
#50591
Üdv mindenkinek!

Köszönöm a reagálásokat. Jólesik újból itt lenni, köztetek.

- Robert
A rendezést, belátva a szükségességét én is elfogadtam.
A hiányérzetemet tudd be az öreges morgásomnak. Szerintem a szükséges rend ugyan jobb közérzetet okoz amikor körül nézel, de azért egy kis hiányérzeted biztosan neked is marad.
A múzeumok illetve azok a "pincelátogató" szerencsések a megmondhatói, hogy bármilyen szuper egy jól válogatott tematikus kiállítás, a pincében lehet, hogy értékesebb gyöngyszemek lapulnak. Mindössze nem illettek a rendező elképzelésébe.
Konkrétan arra gondoltam, hogy a hozzászólás a helyére kerül, de lexikálissá válik az, ami addig fórum volt.
Sajnos erről mi fórumozók tehetünk, de nincs jobb rendezési ötletem.

-Robert, Grano
Én is a vízbontásra gondolok elsősorban. De nem zárom ki, hogy egyéb égést befolyásoló anyagok is megváltoznak a tárolás során a fában.
Hülye a hasonlat, de a sokáig tárolt, természetes anyagból készült ruhaanyagok egyszerűen elveszítik a szilárdságukat. Szétmállnak, foszlanak, hasadnak.
Leegyszerűsítve mondjuk úgy, hogy természetes úton oxidálódnak.
A lányom varrogat, de pl. tiszta pamutcérnából nem tart készletet. Mindig az alkalomhoz vásárol friss, erős cérnát.

Talán 20 éve tiltották be a forma 1-ben a teljesítményfokozó víz-befecskendezést. Rövid életű újítás volt.
Olyan mértékű volt a teljesítmény növekedés, ami fizikailag, az akkori anyagszerkezeti határokat veszélyeztetve közvetlen életveszélyt jelentett.

A fa elgázosítós kazánnál (a saját tapasztalatom szerint) amikor az égés eléri a becsült hatásfok 80%-át, akkor a frissebb fánál ugrásszerűen megnő a teljesítmény.
Jobb híján kísérlettel ellenőriztem vissza. Az eredmény az volt, hogy a hároméves kifújt (lekönnyült) akáccal gyorsabban értem el a beállított maximális víz hőfokot, de utána folyamatosan csökkent a víz hőfok, miközben a fa erősen fogyott. A frissebb fával (15-25% víztartalom) némileg lassabb volt a felfutás, de tartósabban maradt maximális víz hőfokon a kazán.
Nem mindegy, hogy egy töltet égés ideje kettő vagy három óra.

-Grano
Mivel a "zöldek" is azokat a kerámia eszközöket használják, mint mindenki más, ha valami bajuk az előállításukkal, akkor mutassanak példát!
Egyenek fakanállal fatányérból, és csak fából készült pottyantóshoz siessenek, ha úgy hozza a szükség. (Akkor már csak a favédőkkel kell háborúzniuk.)
Ne használjanak nagy tisztaságú kerámia elemeket tartalmazó elektronikai eszközöket. Emil helyett maradjanak a lovasfutárnál.

Már úgy is annyira szigorúak a pontszennyezési előírások, hogy a mostanság szorgalmazott zsúfolt ipari parkokban lehetetlen betartani, újabb beruházásokat létrehozni. Logikusan szét kellene teríteni a szennyezést és nem összevonni.

Az általános és a speciális elektronikai kerámiagyártásnál gyakorlatilag egy új "vulkáni" anyagot hozunk létre.
Cseszegessék inkább a valódi vulkánokat, már ha volna hozzá merszük és lehetőségük.
Az ipar eltörpül a vulkánosság környezet(károsító?), környezet átalakító hatása mellett.
Az emberiséggel is az történik, amit a "természet" akar. Ez látható nap nap után. Nagynak gondoljuk magunkat, de tele a gatyánk. Inkább a Mars, mint a várható föld?

-Marci
A dicséret megáll. Ha nem is írogattam, de olvasgattam, és úgy látom, hogy egyre többen hajlandók elfogadni a jól alátámasztott érveléseidet.

A füstgázzal távozó energiatartalom említésénél slendriánul közelítettem a témához. Egyet léptem kettő helyett.

1. A távozó energia mennyiséget egyszerűsítve nullának, az égetőberendezés nélkülözhetetlen részének tekintem, tekintettem. Gondolom másnak sincs más lehetősége.
Minden kazánnak megvan a névleges füstgáz hőmérséklete és az ehhez tartozó vesztesége. Ezzel együtt kezeljük és fogadjuk el bizonyos hatásfokúnak a berendezést.
Már akkor is árnyaltabb a kérdés, ha egy kazán előmelegített belépő égéslevegőjének hőmérsékletével számoljuk a távozó füstgáz energia tartalmát.

2. A kérdést helyesen feltéve talán elfogadhatóbb a füstgázzal távozó veszteséget csökkentő próbálkozásokat bíráló véleményem.

Ha általánosságban egy 200-250 fokos kilépő füstgázhőmérsékletű kazán kéményvégen távozó hőmérsékletét 130-150 fokosnak gondolom (én mértem), akkor még nincs kátrány lerakódás, korom lerakódás és nincs kéménytűz. Viszont van hosszú távon megbízható és kielégítő kémény keresztmetszet és természetes huzat.

Ha viszont csak 10%-al lecsökkentem a készülékből kilépő füstgáz hőmérsékletét, akkor az már visszahat a (bármilyen) kazán teljesítményére és ezzel együtt a hatásfokára is.
Ez az első hátránya a füstgáz hőmérséklet csökkentésnek.

A második hátrány több tényezőből áll. Ilyenek a kondenzálódásból adódó korrózió, a kátrány kicsapódás, a füstjárat eltömődése és a természetes öntisztulásának a leállása.
A következmény rosszabb esetben a család halála, szerencsésebb esetben kazán és/vagy kéménycsere.
Kéménytűz, ha csak koromkiégéssel jár, az esetleg megúszható némi ejnye bejnyével és részleges kéménycserével. Ha kátránytűz, akkor rámehet az egész épület.

A leggyakoribb következmény, hogy a kátrány átüt a falazaton és még a drága kerámiabéléses kémények is cserére szorulnak.
Sajnos az új divat szerint, de szakszerűtlenül megépített (méretezés nélküli) cserépkályha-kandallókemencéknél egyre sűrűbben hallom, hogy már két szezon után ki kell költözni a házból az elviselhetetlen kátránybűz miatt.
A pincétől a kéménykalapig mindent ki kell cserélni olyan falazat térfogatban, ami már magát a házat is veszélyezteti statikailag. És ezekben a házakban általában nem egy ilyen kémény található.

Erre a füstgáz hőmérséklet csökkentésre gondoltam akkor, amikor aránytalanul nagynak minősítettem az elérhető néhány KWh-ás nyereséget a várható "anyagi" veszteséggel szemben.

A cserépkályha építés valamikor komoly szakma volt. Kevesen voltak annak a tudásnak a birtokában, hogy hányat fordulhat a füst a kályhában az adott kéménymagasság és a terepviszonyok miatti széljárási adottságok mellett.
Ők még tudták, hogy hány sor téglával kell emelni a kéményt ahhoz, hogy ne kelljen tisztítás céljából sűrűn megbontani a cserépkályhát, de a huzat se égesse szét a kályhát.
Valahogy úgy, mint ha ma valaki betartja a kandallógyártó ajánlását és hogy csak egyet emeljek ki a sok feltétel közül, a megfelelő magasságú és méretű kéménnyel használja a kandallóját.
Mindent nem lehet orvosolni a kandalló égéslevegő és füstgáz szabályozó, beállító szerelvényeivel.


2017-01-22
19:44:12
Előzmény: grano #50586#50587
grano,

Szerintem valamit alaposan félreértettél abból, amit a prof. mondott.
Itt tüzifáról van szó, és kétlem, hogy a 15%-os nedvességtartalom jobb lenne, mint az alacsonyabb.

2017-01-22
19:34:51
Előzmény: robert #50585#50586
robert:
házilag le lehet menni alá is valahol 10% felett van a minimum.

A vízbontásról nem olvastam, szakmérnökin a biomassza tantárgynál beszélt róla a Marosvölgyi prof.
Durranógáz esetén sok szabad oxigén elegyedik sok szabad nitrogénnel, itt egy nagyságrenddel kevesebbaz oxigén-hidrogén van (vagy még kevesebb).
2017-01-22
19:20:54
Előzmény: grano #50584#50585
grano,

Ok, szerintem erre mondjuk, hogy csontszáraz, mert házilagos tárolás mellett nagyjából ez az elérhető minimális nedvességtartalom.

A vízbontásos elméletről hol olvastál? Az állítás szerint keletkező durranógázról mi a véleményed?
Biosolar Forum  =>  Fűtés - Kazánok  =>  Vízbontás kazánnallapozz: 1, 2   következő »
Copyright © 2005-2017 Bernáth Róbert
Minden jog fenntartva