English  Deutsch
Biosolar Forum  =>  Építés  =>  Beton, vakolat
Mielőtt kérdezel olvasd el a témához tartozó KIEMELT CIKKEKET!
2010-11-30
19:12:44
#9276
FRESKÓ VAKOLAT - TÚRÓ ENYV


Én az anyagot készen kaptam egy festőművésztől.
Ezt használta a freskóvakolatba és meszeléshez is. Minden célra más más összetételű anyagot hozott a mennyiséghez és a felülethez kimérve.

Ő túróenyvnek nevezte. Meg, hogy minden "iparos" őrzi a saját receptjét.
Annyit osztott meg velem, hogy a cement tejben felúsznak és elmásznak a nikecell és perlit szemcsék. A túróenyv nagyon kis mennyiségben is összeragasztja a szemcséket. Ráadásul az aprókavicsos homokot sem engedi leülni.

Szerinte ez a legtartósabb és legerősebb kötőanyag.
Lehet benne valami, mert nálunk "meszelt malterből" van az ablakpárkány. A 80-as évek óta áll ellen az időjárásnak, de még nem kellett újrameszelni, vakolni.

Hogy egy meglévő hagyományos vakolatot lehet e ezzel a "betonvakolattal házasítani, nem tudom. Elsőre csak egy kísérletet ajánlanék.


Az elkészitése nagy vonalakban.

-minden felesleges falazó vakolat leverve a téglák közül, kőműves kalapáccsal durván kihúzva a fugák közül. Nem apróra kipucolva a fugák, csk ne legyen a téglasíkon kívül falazó malter.

-alaposan beáztatva a fal. Nem fandliból tessék lássék feldobott vízzel, hanem slaggal és mind addig, amig a fal a locsolás után pár percig fényes nem marad.

-csak hűvös idő alkalmas a munkára, március elejétől májusig, de az október közepe ideálisabb.

-csak akkora felületet kell előkészíteni, amit egy nap alatt le lehet vakolni és öt sorral átmeszelni. Nem kell félni, a munka gyorsan halad.

-a vakolat alá aprókavicsos marosi homokkal, erős cementessel alaposan alágúzolni az eláztatott falra.

-Mielőtt a gúz fakulni kezdene, de már nem fényes, azonnal dobálni fel a "maltert".

-a malter erősségét a tégla anyagához kell kikísérletezni, mert később hőrepedések jelenhetnek meg. Bajt nem okoznak, messziről nem láthatók, a fagy nem bontja meg, csak szépséghiba.

-a malter 10 éves, föld alatt pihentetett földszáraz mészből, kavicsos marosi homokból, sok cementből (repedési próba szerint), túróenyvből készül. Az enyv mennyiségében nem vagyok biztos, de talán néhány kanállal a két talicskás keverőhöz. Minden esetre nagyon kevés kellett hozzá.

-a malter legyen húzós, de könnyen dobható, a fandliból magától kicsúszós. És akkor jó, ha szinte minden cseppje odatapad a gúzhoz, vagy az előzőleg feldobott malterhoz. A lehullot maltert nem szabad visszahasználni.

-a felületet függőleges csíkokban kell alulról felfelé, kb 2m magasan összefüggően bedobálni olyan szélesen, amit egy állásból lehet kartecsnival lehúzni. Illetve nem lehúzni, hanem csak alulról felfelé húzni, apró jobbra-balra elhúzásokkal. A beragadt kavicsot nem szabad kipiszkálni, át kell lépni a kartecsnivel rajta. Ez lesz a durva felület díszítése. Lehetőleg a kartecsnis eldolgozás csak két-három könyű elhúzásból készüljön. Az utolsó húzás csak alulról felfelé mehet. Nem szabad a bedolgozáskor összepréselni a maltert.

-A kartecsnizésnél lehetőség szerint nem szabad pótolni a hiányzó maltert, ezért kell egyenletesen feldobálni. Az első áthúzásnál még kifényesedhet a felület, akkor várni kell amíg újra beszívja a vizet. Addig a mellette lévő csíkon kell dolgozni. Fontos, hogy a csíkok még nyersen legyenek összedolgozva.
A felső határon fokozatosan el kell vékonyítani a malter réteget a tégláig. Az alsó sornak még a kiszáradása előtt össze kell dolgozva lenni a következő "emelettel". Tehát kapkodni kell az embernek a kezét, ha tartós vakolatot akar.

-lehetőleg csak a kartecsnit használni, de egy fasímító is használható a keskenyebb részeknél, például az ablak párányoknál és bemélyedésekben.
Lényeg, hogy semmi olyan anyag nem szabad a felhordáshoz használni pl. EPS, amihez megtapadhat a malter. Dörzsölni nem, csak egy irányban elhúzva kell az ablakoknál is dolgozni.
A szerszámok két használat között állandóan vízben vannak.

-amikor az alsó sorral végez a felhordó mester, rögtön folytatni kell a felső sorral a vakolást.
Ha az alsó sor gyorsan száradna a sok cementtől, akkor permetőzővel kell folyamatosan nedvesíteni.

-meszelés sajnos csak korong ecsettel mehet, mert alaposan bele kell dolgozni a durva felületbe a meszet.

-a mész szintén a tíz éves pihent mész tejfölszerűre felhígítva, betonkeverőben pár nagyobb kaviccsal őrőlve, 5mm-es szitán áteresztve.
A mészhez cement, étolaj és túróenyv van keverve az előzetes próbák alapján.
Jól kenhető, viszonylag híg meszet kell készíteni. Külön szűrés nem kell.

-amint a korong ecset nem húz csíkot a vakolatba, azonnal fel kell hordani az első sort. Az első réteg mész az alsó sor teteje előtt álljon meg, a vakolat találkozáshoz nem kerülhet mész.

-mire az alsó sor meszelése kész, addigra lehet kezdeni a közben készrevakolt felső sort.
A sorok összedolgozását nem kell erősen, csak érintőlegesen össze/át-meszelni.

-gyakorlatilag a felső sor meszelése közben kezdődhet az alsó sor második réteggel meszelése. Amint az első mészréteget nem törli a korong ecset, azonnal folytatni kell a meszelést.
És ezt így, egészen minmum 3, de inkább 5 réteg mész felhordásáig.
Nem egy leányálom munka.

-a mész megszívása után azonnal és folyamatosan nedvesíteni kell a felületet permetezővel. Másnap már óvatosan, slagról is lehet nedvesíteni.
Lényeg, hogy a vakolat és a mész kb egy hétig nem száradhat ki.

-a kész felület kiszáradása több nap. A munka akkor jó, ha nem foltosan szárad, hanem szinte mindenütt egyenletesen.

-végül vakító fehérre szárad a felület és beton keménységű lesz. Szeget beverni meg sem szabad próbálni.
Esőben sajnos a meszelés összedolgozások kissé látszanak, de nem jobban, mint a mai hengeres felhordású kültéri falfestékeknél. A vakolat felülete, a meszelés a vízet szinte maradék nélkül leveti a falról. A felülete ugyan vékonyan átnedvesedik, de nem ázik be mélyen. Még télen sem, és nem is fagy le sem rétegesen, sem egyben. Nem válik el a téglától.

Így készülnek az 50 éves garanciával átadott templomtorony festések is.

Az eredeti vakolat nem volt meszelve. A betonszürke vakolat is jól nézett ki.
Az egyik előnye a tartósságon kívül, hogy nyáron slaggal tisztítható. Nem magas nyomással, csak egyszerű lemosással. Az apró lyukakban megtelepedő pókok hálóit, a port hófehérre le lehet mosni.


-----

Mielőtt a lakóházra felkerült volna, egy tégla-vályog vegyesfalú melléképületen próbáltam ki. A legvédetteb oldalát a hagyományos bányahomokos alapvakolattal vakoltam be, fedővakolat nélkül. Tíz év múlva már csak nyomokban volt a vakolatból a falon.

A másik három oldalt, beton (misung) freskóvakolattal vakoltam három különböző adalék anyag minőséggel. A vályog és a tégla egy alapos bevizezés után kapott egy vékony gúzréteget. Erre került a szitálatlan marosi homok és szitált sóder keverékéből készült sovány, de 10 éves mészből és kevés cementből álló beton vakolat. A vakolat anyagában az 5-8mm-es kavicsok benne maradtak!
Egy oldal mintája csak a fandlival feldobált vakolat.
A másik kettő egy réteg feldobált vakolat. Egyiknél csak kartecsnival elhúzva, símítás nélkül. A hosszan megtolt kavics szemcsék adják a mintázatot.
A másiknál rámentem símítóval is, de lényeg, hogy a feldobált vakolat sehol sem lett kiegészítve utólagos símító réteggel. Egy lépésben el lehetett símára dolgozni a nehezen száradó vakolatot. Vakolás után napokig nedvesen kellett tartani a vakolatot.

A vályog sehol sem kapott drótszövetet, nádazást, rabicot.
A vakolat még soha nem ázott át. A meszelt felülete átnedvesedik, de az eső után órák alatt kiszárad.
A lényeg, hogy sehol sem válik el a vályogtól. Alatta a vályog tökéletesen száraz télen nyáron.
Régen, tanyákon ilyen vakolattal, csak kavicsok nélkül készültek a vályogfalú zuhanyzók, fürdőszobák. Ez volt a segédek mestermunkája, mielőtt templomtornyot vakolhattak volna.
Gondolom mindenki látott manapság felújított templomtornyokat, amelyekről két tél után lehullott a vakolat. Régen az egyházak ötven év garanciát követeltek egy torony vakolásra, meszelésre. Nem is lehetett a falu tornyát felállványozva látni, csak egy életben egyszer!

Nálunk nincs ablakpárkány. Sem műkő, sem bádog, sem egyéb anyagból. Egyszerűen ebből eből a freskó vakolatból van levakolva a blokktégla. Minden vizet levet, nem ázik be. Maximum tíz évenként újra kell meszelni. És sajnos a rárakódott por kis eső esetén lefolyik az ablak alatti falra. De ezt is, meg az egész falat is vízsugáral szoktuk nyaranta párszor tisztára mosni.
A belső oldalon sehol nincs penész, elszíneződés.

Így ezen, hogy lélegzik e a vakolatunk, még nem gondolkodtam. De lehet benne valami.

---------
A tökéletesen letisztított tégla, vagy vályogfal először bő vizet kap, hogy minden laza anyag le és kimosódjék a felületből.
Téglafalnál a kitüremkedett maltert mélyen ki kaparni, vésni, és nem csak tessék lássék lesöprűzni, léccel leverni.
Vakolás előtt és közben a felhordás előtt folyamatosan megy a téglafal locsolása slaggal és nem fandlival. Olyan mértékig, hogy a tégla felülete már ne legyen képes több vizet beszívni, fényesen csillogjon. Amikor a felület a locsolás után fényesből mattá válik, akkor azonnal rá a gúz, majd perceken belül a betonvakolat. A vakolatot nem szabad simogatni, egyből egyenletesen vastagnak kell lennie. Azért még szottyos állapotában lehet a horpadásokba újabb anyagot dobni, és amint lehet kartecsnival először félköríves mozdulatokal elsímítani, majd szigorúan alulról felfelé húzva megadni a végső felületet.
Nincs megállás, egy teljes fal oldalt be kell egy nap alatt húzni. Dolgozhat egymás mellett több mester is. De száraz toldás nem lehet, mert ott nem lesz egységes minőségű a vakolat, és szétválik.
Napsütötte felületen nem szabad vakolni, csak hajnalban, vagy késő délután, de legjobb a felhős, hűvös idő.
Kőműves legyen a talpán, aki ezt elvállalja és pontosan meg is csinálja. Írtóznak attól, amikor a kartecsni elkapja a nagyobb kavics szemeket, és mégsem állhatnak le a mozdulattal. Ráadásul állandóan a még folyós vakolat húzásának a határán kell dolgozni.

A már meghúzott vakolatot, amikor már nem látszik meg rajta az ujjunk nyoma, azonnal vizezni kell tovább. Permetszerűen kell nedvesíteni. Száradás nyoma, vagy repedés nem jelenhet meg rajta. Ezért kell a kevés mész és cement. Ettől még olyan erős lesz majdnem mint a beton.
A meghúzás után, amikor a korongecset már nem hagy nyomot, azonnal el kell kezdeni a meszelést. Egy falon gyakorlatilag egyszerre vakolnak, nedvesítenek és meszelnek.

A mész sem teljesen hagyományos. Legalább tíz évet pihent leszűrve, egy méter mély földréteggel letakart gödörben, földszáraz állapotban. (Ez a mész kerül a vakolatba is.) A szúnyoghálón átszűrt mészbe kerül még cement, napraforgó olaj, egy kevés kazein is. A száradást nem szabad megvárni, rögtön, amint az előző mészréteget már nem szedi fel a korongecset, azonnal rámenni a következő réteggel. Összesen öt réteg "alapozó" meszelés minimum szükséges.
Ez általában úgy néz ki, hogy ha reggel elkezdődik egy oldal vakolása, a meszelés reggelre, másnap délelőttre van készen.

Még ezután sem lehet száradni hagyni a felületet, hanem először permetezve, később szórófejjel locsolva napokig vizes állapotban kell tartani. Megítélés szerint, de legalább egy hét múlva lehet ritkítani a locsolást. Egy újabb hét alatt szép lassan véget lehet vetni a nedvesítésnek. Utána már természetes úton magától kiszárad a fal és a vakolat.

Ettől lesz erős, kopásálló és tartós a vakolat, kikezdhetetlen a mészréteg.
Sem a napokig tartó vágós eső, sem a téli ráfagyó jeges eső, sem a nyári jégeső nem bontja meg sem a meszet, sem a vakolatot. Csak minimális mennyiségű apró mész szemcsét lehet találni a faltövében egy vágós jégeső után. Ezeket a durva felületű vakolat kiálló részeiről veri le a jég.
Később apró hőtágulási repedések megjelennek a vakolaton, de az ide behatoló víz sem fogja megbontani.
A lélegzése, a pára átersztése abban rejlik, hogy a teljes szerkezetet átszövik a kiszáradó víz helyén megmaradó mikroszkópikus méretű üregek, csatornák.
Be és átázni pont ezek miatt nem tud. Mert ezek az üregek a felületen gyorsan telítődnek az esővízzel. És lezárják a víz mélyebbre hatolásának az útját.
A pici üregekben esetleg megfagyó víz olyan kis feszítő erővel bír, hogy ennek a vakolat ellenáll. Nem tudja szétfeszíteni, megbontani a felületet.

A freskósok hasonlóan dolgoznak. Megtervezik, hogy mekkora felület készülhet el egy nap alatt, vakolás és festés erősen nedves állapotban. Csak nekik egyéni titkuk, hogy hogyan toldják össze a holnapi részt a maival, látható nyom nélkül. Egy nagyméretű freskó hónapokig készül, és utána még hetekbe telik, mire a száradás után az előre megálmodott színei előjönnek.

Szóval nincs ebben semmi titok, csak egy halom munka és odafigyelés.
Ismerve a mindenkori árakat, ez még mindig olcsóbb, mint öt-tíz évente javítgatni, újravakolni egy házat.
Igaz, nézőpont kérdése, unalmas is lehet ötven évig nézni ugyanazt a fehér falat.


-----


---------
A túróenyvről a következőket találtam:

"A túróenyv azon elv alapján működik, hogy a tejben (túróban, sajtban) is vannak hosszabb fehérjék, fehérjeszálak, melyeket az oltottmész kicsap. Ezek a kicsapódott szálak aztán összegabalyodnak, részben beivódnak a felületekbe és kiszáradás után végülis az egész cuccot egy fehérjeréteg fogja össze.
A sajtot is ezek tartják össze."

"A túróenyv úgy készül, hogy nem zsíros tehéntúróhoz tizedrésznyi oltatlan vagy
oltott meszet adagolunk és a mézszerűen folyó hideg enyvvel ragasztunk (azaz "kazeinenyvvel".)"

" Egy öreg szombathelyi oltárépítőtől tanultam a túróenyv készítést. Ennek az volt a titka, hogy sovány túrót kellett oltatlan mészporral elkeverni, ekkor a túró természetes nedvessége oltotta meg a meszet és egyben feltárta a kazeint. Amikor az anyag üvegszerű és nyúlós lett, történt a ragasztás...
... A megkötés után, inkább tört el a fa, mintsem a ragasztás engedett volna."
Biosolar Forum  =>  Építés  =>  Beton, vakolat
Copyright © 2005-2017 Bernáth Róbert
Minden jog fenntartva